2015. augusztus 1., szombat

1.fejezet: Emily, te vagy az?

"A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az,hogy ő sem tud hinni senkinek, betegesen gyanakvó, koncepciókat állít fel és mindenbe belemagyarázza a maga vélt sérelmét. A hazug embert tehát onnan ismerni fel leginkább, hogy másokat gyakran hazugnak nevez.”



× Emily ×

 
A leszálláskor már éreztem, hogy itt bizony valami nem lesz rendjén. És láss csodát, igazam volt! Oh, hogy mennyire nem akartam én ide jönni! De Ellie miatt még ezt is bevállaltam.
- Em, mennyünk abba a plázába!! Meg moziba! Meg étterembe vacsorázni! - hadarta drága húgocskám a programot.
- Ellie, egy teljes hónapunk van arra, hogy bejárjuk Londont! Kérlek, pihenjünk!
- Jó, de utána megyünk plázába, ígéred? - bólintottam. - A szívedbe vésed?
- Szívembe vésem. - majd kezemmel a szívemnél apró keresztet rajzoltam. Ellie elmosolyodott, majd odajött hozzám és megölelt. Hiába, bárki bármit mond: a kistestvérem az életem.

A szálláson viszonylag hamar berendezkedtünk, pihentünk is pár órát, majd utána, ígéretemnek eleget téve, elmentünk a plázába. Ellie csodaszép szemei csak úgy csillogtak, ahogy nézte a sok kirakatot: ruhák, cipők, ékszerek és kiegészítők minden mennyiségben.  Vörös haja csak úgy lobogott utána, ahogy szalad befelé. Igen, húgom a "fekete bárány" a családban. Van egy szokásunk: minden évben ugyanazon a napon készítünk egy családi fotót. Ezeket a fotókon Ellie kitűnik vörös hajával, és csodaszép kék szemével. Irigyeltem is mindig, hogy mennyire szép teremtés.
- Én itt leszek a könyves boltban! - kiáltottam utána, mire ő csak intett a kezével.
Elmosolyodtam, majd a bolt felé vettem az irányt. Amint beléptem az ajtón, megcsapott a könyvek ismerős, barátságos illata. Mélyet szippantottam, majd a regények felé vettem az irányt. Egy baj van velem, ha olvasni kezdek, akkor senki nem kelt fel, annyira elmerülök az adott alkotásban. Így volt ez most is. Bele olvasgattam de egyik sem fogott meg igazán. Aztán megláttam egyet: arany színű kemény borítású volt, és arany színben csillogó tollak rajzoltak ki egy szárnyat. A címe "End of days" volt. Elolvastam az ajánlásokat, illetve a prológust, miközben a pénztár felé igyekeztem. 1.fejezet, 2. fejezet, aztán egy ütközés miatt elestem és a könyv is kiesett a kezemből.
- Emily, te vagy az?
Meglepetten nyitottam ki a szemem az ismerősen rekedtes hangra, aztán az ismerős smaragd tekintet ejtett rabul. Rég nem látott pillangóim pedig visszatértek a gyomromba, ahol most vad táncot jártak.
- Harry? - kérdeztem, majd az említett személy felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Nem fogadtam el, csak felálltam és felkaptam a könyvet.
- Hát te? Itt, Londonban? - kérdezte meglepetten.
- Igen. Tudod, most töltöm a közös utunkat! - mondtam szemre hányóan. - Ellievel.
- Igen? És ő merre van? - a szemközti boltba mutattam. - Értem. És, hogy vagy? Van, szóval van valakid?
- Harold Edward Styles, hogy te mennyire pofátlan vagy!! Elhagysz, és még van bőr a képeden megkérdezni, hogy hogy vagyok, miután tönkre tettél?? Nem, nem vagyok jól!! És nem, nincs senkim! - hadartam idegesen.
- Ki ez a lány édes? - kérdezte egy festett szőke, pláza cica. Volt vagy 8 hatalmas táska a karjain, telis tele ruhákkal és cipőkkel. Ja hogy már barátnője is van. Na jó. Ez, fájt. Nagyon fájt.
- Samie, ő itt Emily Johnson, régi ismerősöm. Em, ő itt Samantha Smith, a barátnőm. - a szőkeség kezet nyújtott, én pedig, jó "paraszt" révén, jó erősen megráztam. - Ő itt Ellie a húga. - mondta tovább Harry. El, láthatóan nagyon örült, hogy látja Harry-t.
- Szóval neked már barátnőd is van? Már értem miért szakítottál velem. - majd a megvásárolt könyvvel a kezemben, Ellievel a nyomomban indultam ki a Csodaországból. De Harry megragadta a karomat.
- Emily, kérlek, bocsáss meg. Én nem..
- Hagy békén! Tönkre tettél! Menj vissza a plázacicádhoz, aki miatt engem eldobtál! Bunkó!
- Így állunk? Rendben Emily. - mondta dühösen, majd elengedett.
A hazafelé vezető utat csendben tettük meg Ellievel, én bezárkóztam, ő pedig tapintatosan nem szólt egy szót sem. Kivéve otthon.
- Mi a véleményed a barátnőjéről? - kérdezte.
- Nem érdekel.
- Miért?
- Nézd Ellie, Harryvel mindennek vége köztünk. Ő tovább lépett, majd nekem is sikerül egyszer.
- De akkor miért viselkedtél vele olyan indulatosan?
- Nem tudom. - panaszkodtam a húgomnak, és abban a pillanatban azt éreztem, én vagyok a gyerek. - Egyszerűen, csak jöttek belőlem a szavak, és nem tudtam uralkodni magamon.
- Mert még mindig szereted. - mondta. Hitetlenül néztem a még igencsak gyermekkorban járó húgomra. Belenéztem kék szemeibe, és egy pillanatra nem egy gyermek, hanem egy felnőtt nő nézett vissza rám.


~ × ~


„Körülnéztem a szívemben, mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem. Kidobtam a félelmet és elindultam tovább. Akartam az életemnek tenni egy nagy csodát. Féltem a naptól, de vártam, hogy megpróbálhatom. Sok dolgot túléltem eddig, hát ezt is túl fogom. Bele kell, vágjak, fel kell, hogy álljak!”

× Harry × 

A hazafelé vezető út kínos csendben telt. Egész úton Emilyn kattogott az agyam. Hihetetlen, hogy itt van. És ha jól emlékszem, akkor egy hónapig lesz itt, addig tart a kiruccanás, amit Mr. és Mrs. Johnson fizettek...nekünk. Csak most Ellievel van itt. Itt van Londonban! Beszélnem kell vele, én nem utálom! Kényszerből szakítottam vele! Én még mindig szeretem! Csupán meg akartam védeni, azért engedtem el! Hihetetlen, hogy mennyire megváltozott, külsőleg is: a haja hosszabb lett és egy kicsit göndörebb, a szeme még barnább mint volt, már tényleg nem látni a pupilláit. És most még gyönyörűbb mint, volt.
- Min gondolkozol? - kérdezte Samie.
- Csak arra gondoltam, holnap csinálhatnál egy csajos napot. Én elmennék otthonról, és akkor te meg bulizhatnál a barátnőiddel. Na?
- Oké! - mosolygott. - Ki volt az a lány?
- Emily? - kérdeztem rá sem nézve. Bólintott. - Egy rossz döntés...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok!
Hát ez lett volna az 1.fejezet! Remélem tetszett!
All the love, M 

2 megjegyzés: